Nők az E-Sport világában – Interjú Luca Réka „kim”-mel, válogatott Counter Strike játékossal

Luca Réka az egyik legtehetségesebb Counter Strike játékos, aki már gyermekkorában arról álmodozott, hogy egyszer majd ő is a profik táborát erősíti. Szerencsére sokat nem kellett várnia a sikerre, hiszen jelenleg a magyar női cs2 válogatott tagja, valamint az egyetlen aktív női félprofi játékos hazánkban. Terveiről, karrierútjáról, és irigylésre méltó kitartásáról beszélgettünk.

Emlékszel még, mikor léptél be először a gaming világába?

Egy panellakásban nőttem fel a két bátyám társaságában, akik természetesen nagy gamerek voltak. A szobájuk egymással szemben volt, én pedig sokat hallgattam, ahogyan játszanak. Egy idő után már én is nagyon szerettem volna becsatlakozni, amit szerencsére ők sem bántak. Innentől pedig már nem is volt kérdés, hogy belevessem-e magamat az online játékok világába. Amíg a többiek a gimnáziumban a legújabb telefonok iránt érdeklődtek, engem csak az foglalkoztatott, hogy játszhassak. Így megkértem a családomat, hogy vegyenek nekem egy laptopot, a testvéreim pedig telepítettek rá játékokat.

Fel tudod idézni, hogy milyen játékok voltak ezek?

Persze, hiszen az mindig is egy örök emlék marad! Az első komolyabb játék az életemben a Team Fortress 2 volt. Néha persze volt egy kis nyugtató SIMS is, vagy egy kis Lego az Xbox-on. De elég korán felismertem, hogy a szívem a PC és az FPS játékok felé húz. Így kipróbáltam a Counter Strike mellett a PUBG-t, a PayDay-t és a GTA5-öt.

Végül pedig a CS nyert mind a közül!

Így van! Egy nagyon hosszú kapcsolat lett a miénk – nevet. 13 éves voltam, amikor az egyik TF2-es barátom átment csézni. Általa láthattam meg, hogy az emberek mennyire jól tudnak lőni, na és persze mennyire lehet ezért a játékért rajongani. Olyan videókat néztünk, ahol komplett stadionok voltak tele szurkolókkal, akik a kedvenc CS csapatuknak drukkoltak. Na én ekkor döntöttem el, hogy én is szeretnék ezek közé a profik közé tartozni.

Ennek érdekében pedig mindent meg is tettél és teszel is. De hogyan sajátítottad el az ehhez szükséges alapokat?

Én teljesen magamtól, autodidakta módon kezdtem el megtanulni, hogyan kell lőni. Mellette pedig nagyon sok videót néztem, és próbáltam leutánozni mások mozdulatait. Emellett nagyon sokat tanultam a játékos társaimtól is, akik között volt kezdő és profi is. Aztán nagyon sok technikát tanultam attól a lánycsapattól is, akikhez először csatlakoztam.

Velük indultál el életed első versenyén is?

Nem egészen. Az első versenyem egy ESL Night Cup volt, és itt még fiúkkal vettem részt. Aztán kerültem be a lányokhoz a Titanium Cloud Esports-ba, és így vettünk részt az első LAN-os versenyemen, amire egy esport pubban került sor. Nagyon meghatározó élmény volt. Még inkább adrenalindúsabb érzés volt, mint amikor az ember otthon játszik egyedül a négy fal között.

De ha jól tudom akkor már nem ebben a női csapatban játszol.

Igen, most már az Elite Klan VIOLET csapatot erősítem 2024 óta.

Velük, hogyan kerültél kapcsolatba?

Amikor 2024 januárjában összeállt a női csapat, akkor volt egy nagy mérkőzésük. Ám ezután sajnos kilépett tőlük az AWP-s játékosuk és elkezdtek egy új tagot keresni a helyére. Én korábbról ismertem az egyik játékost a csapatban, így szerencsére én is képbe kerültem. Játszottunk néhány próba mérkőzést, és mivel ők is elégedettek voltak velem, így márciusban bekerültem az EK Violet-be. Sajnos tavaly novemberben két lány otthagyta a csapatunkat, illetve mi is meghoztunk egy nagyon nehéz döntés, és megváltunk még egy tagtól. Most három új játékos került a helyükre, de már összeszokott a csapat és megyünk előre rendületlenül.

Nem is akárhogyan, hiszen ti vagytok Európában a 11. legjobb női csapat!

Igen, még annak ellenére is, hogy sajnos nem tudunk összehozni egy Bootcamp-et sem, lévén, hogy egy International Lineup a csapatunk.

De ettől függetlenül mégis sokat edzetek!

Nagyon sokat. Heti négy-öt alkalommal játszom a csapattal, ami nagyjából napi 4 órás elfoglaltságot jelent. Ezenkívül pedig egyénileg annyit játszom, amennyit csak tudok. Ami nagyjából reális, hogy 2-3 órát biztosan eltöltök külön, önállóan is a játékkal. Átlagban olyan 70 órám van a steam-en, ha csupán az elmúlt két hetet veszem. Ez egyébként nagyon fontos, mert ilyen kor az egyéni tudásunk fejlesztését helyezzük előtérbe. Persze itt nem csupán gyakorlásra kell gondolni, ilyenkor gyakran videókat is nézek, hogy lássam a profik, milyen technikákat alkalmaznak. Mindezek mellett pedig nagyon odafigyelek a mentális egészségemre is. Sokat beszélgetek az edzőmmel is. Annak ellenére, hogy neki nincs mentális képesítése, mégis nagyon sok mindenben tud segíteni. Többek között például a stressz kezelésben. Heti kétszer-háromszor pedig konditerembe is járok. Szóval összességében tényleg nagyon sokat edzek. 

A sok gyakorlás viszont meghozta a sikert is, hiszen te is ott vagy a magyar válogatottban. Mesélsz erről egy kicsit?

Az idei évben sokat találkoztam, illetve beszélgettem néhány esemény és megkeresés kapcsán a HUNESZ-szel. Felmerült bennünk a gondolat, hogy esetleg idén is össze lehetne állítani egy válogatott csapatot. Nagyon sok ötlet felmerült, végül abban állapodtunk meg, hogy a válogatott kapcsán az én véleményemet helyezzük egy kicsit előtérbe. Én egyetlen egy dolgot szerettem volna nagyon, hogy kizárólag olyan lányokat keressünk, akiknek nem csak néhány órájuk van a játékban. Persze sok egyéb más tényezőt is figyelembe vettem, például azt, hogy ki mennyire ügyes, kinek mennyi ideje van a játékban, mennyire tud csapatban együttműködni. Úgy érzem, hogy tökéletesen megvagyok elégedve a választásunkkal, és ezzel a csapattársaim is így vannak.  Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, tökéltesen kiegészítjük egymást. Van köztünk olyan, aki tanulékony, van aki nyugodt és persze van, aki lobbanékony. Most május végén lesznek a kvalifikációk az IESF-re, amit már nagyon várunk. 

Mit remélsz a versenytől?

Természetesen győzelmet. Számomra egyébként soha nem az a lényeg, hogy mit nyerek, hanem inkább az, hogy milyen motivációt ad a verseny. Az, hogy szakmailag milyen lehetőségeket rejt magában egy-egy verseny, milyen kitörési lehetőséget hordoz magában. Pontosan ezért tűzünk ki magunk elé célokat is. Ilyen például az, hogy az ESEA Intermediate-ben el tudjunk hozni egy playoff-ot. Vagy pedig az, hogy a pár havonta megrendezésre kerülő hétvégi női kupákon benne legyünk a top háromba.

Rengeteg elismerést bezsebeltél már, és számos helyen bizonyítottad már kiemelkedő tudásod. A sztereotip megjegyzésekkel mennyire találod magad még így is szemben?

Nagyon változó, hogy miként állnak hozzám a random játékosok. Vannak, akik egy szót sem ejtenek arról, hogy nő vagyok. Nagyon sokat infóznak, játszunk, és normálisan állnak hozzám. Aztán vannak olyan játékosok is, akik inkább a negatív kategóriába sorolandók. Nagyjából, ha már meghallják a hangomat, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Ők azok, akik például meg sem nézik, hogy egyáltalán milyen szinten állok a játékban. Nem is gratulálnak egy-egy szebb lövéshez, teljesen elzárkóznak. Ennek ellenére mégis azt vettem észre, hogy az elmúlt két három évben sokkal pozitívabban állnak hozzám, és minden más női játékosokhoz is. De még mindig rengeteg olyan férfi játékos van, aki úgy gondolja, hogy kifejezetten hátránynak számít a játékban az, hogy én nő vagyok. 

Mire lenne szükség szerinted a változáshoz?

Én azt mondom, hogy a női gamer lét is legyen egy ugyanolyan átlagos hétköznapi dolog, mint bármi más. Ne kezeljenek minket csak azért másként, mert női játékosok vagyunk. Nyilván legyünk elfogadva, bíztatva, segítve, támogatva, de nem szabad túlzásba vinni. Az előítéleteket kellene megszüntetni. Szerintem egy játék, vagy meccs sikere nem abban rejlik, hogy valaki férfi vagy nő. Hanem sokkal inkább a játékos személyiségén múlik. Én például nagyon törekszem az egyensúlyra az életben és játékban is. Nyilván nálam is volt olyan eset, amikor kiégtem egy játékban, vagy megbántódtam, és inkább kikapcsoltam a gépet. Ahogy azonban teltek az évek megtanultam ezeket a dolgokat kezelni, és ma már tényleg azért játszom, mert élvezem, kikapcsol és boldogsággal tölt el. Én ezt tanácsolom minden női játékostársamnak: lépjenek túl a negativitáson, és csak magukra koncentráljanak. Ne hagyják, hogy bárki eltántorítsa őket az álmuktól.

Rékának legközelebb az alábbi versenyeken drukkolhatunk:

Magyar női Counter-Strike válogatott – IESF: május 28 – június 1
EK Violet – TradeIT liga: június 6-8. és június 13-15.

Ha pedig saját élménybeszámolójára is kíváncsiak vagytok, látogassatok el hozzá is:

twitter: https://x.com/kimplss_
twitch: https://www.twitch.tv/kimpls_