Egy világ, ahonnan senki nem akart hazamenni – ilyen volt a budapesti Comic Con

Vannak rendezvények, amelyek időről időre egyre nagyobb és nagyobb várakozással töltenek el mindenkit. Ezek egyike – legalábbis számunkra – a budapesti Comic Con. Noha számos dolog és program miatt véssük fel nagybetűkkel a naptárunkba ezt a hétvégét, a legnagyobb élmény mégis maga a rendezvény. Vagyis inkább az üzenete. Ebben a két napban ugyanis olyan, mintha egy párhuzamos univerzumba csöppenne az idelátogató. Egy olyan helyre, ahol mindenki őszintén azzá válhat, akivé mindig is szeretett volna. Legyen szó egy képregény rajongó fiatalról, egy szuperhős imádó apukáról, egy ízig-vérig gamer anyukáról, vagy éppen a kedvenc anime karakterét életre hívó cosplayerről. A budapesti Comic Con egy olyan popkulturális olvasztótégely, amit legalább egyszer mindenkinek érdemes látnia.

Filmek karnyújtásra

A Hungexpo pavilonjai között sétálva – vagyis hömpölyögve – olyan hatalmas tömeggel kerültünk szembe, amire őszintén szólva nem is számítottunk. Persze gondoltuk, hogy idén is sok embert vonz majd az esemény, de azért ekkora seregre mi sem számítottunk. Sokan akár több órát is sorban álltak, mire egyáltalán bejutottak. Ám ez senkinek sem szegte a kedvét, legalábbis mi egyetlen egy, rossz kedvű látogatóval sem találkoztunk. Na jó, kivéve talán Darth Vadert, de ő egyébként is marcona.

Ha pedig már itt tartunk: az idén négy csarnokban megrendezett Comic Con igencsak bővelkedett filmes relikviákban. A sci-fi filmek és sorozatok teljes tárházát vonultatták fel a szervezők. Volt itt például birodalmi lépegető, vastrón, homokba ásott dínócsontváz, a TARDIS, na és persze csillagkapu is. De az én személyes kedvencem, Thor kalapácsa is képviseltette magát. Utóbbit halkan jegyzem meg, még maga Pókember sem tudta megemelni, pedig egészen sokáig küzdött vele ottjártunkkor. Szürreális jelenet? Talán igen, de ezen a rendezvényen még ezen sem lepődik meg senki. Itt valóban nem számít milyen öltözet van rajtad, milyen a sminked, vagy éppen mennyire vagy geek szellemiségű.

A múlt és jelen találkozása

Miután kibámészkodtuk magunkat a lélegzetelállító díszletekben és megcsodáltunk minden lehetséges replikát, utunkat a standok irányába vettük. A sorok között bolyongva nagyon könnyű volt elveszni, és ezt nem csak fizikailag értjük. A ritka képregények, kézzel készített figurák, 3D nyomatott szobrok végeláthatlan sora, szinte csak úgy húzott magával minket. Itt aztán tényleg nehéz megálljt parancsolni a pénztárcának. Talán amiatt is, mert volt valami különösen inspiráló abban, ahogyan a rajongás és az alkotás összeér egymással. Apropó alkotás: az idei Comic Con-on is bőven találtunk különleges képregényeket. Az egyik személyes kedvencem a gyermek Góliát és Buci Maci sorozat volt. Egy pillanatra visszarepültünk a gyerekkorunkba is, amikor még nem a legújabb Bravo magazin után áhítoztunk. De kanyarodjunk vissza a képregényekhez. Volt itt mindenféle szuperhős, anime, és számos magyar alkotó remekműve. A legszerencsésebbek pedig akár Sir Ian Livingstone-nal is dedikáltathatták kedvenc rajzolt történetüket. Ehhez azonban jó sok időt kellett sorban állni, amit mi meg sem próbáltunk, mert már a teremig sem tudtuk átverekedni magunkat a hatalmas tömeg miatt.

Utunk innen egyenesen a videojáték zónába vezetett, ahol ugyan tudtuk, hogy nem egy PlayIt felhozatal lesz, de egy picit meglepődtünk. Noha itt is voltak bőven látogatók, de mégis elég szellős volt a pavilon. A szokásos arcade játékok mellett azonban most egy igazi lovagi tornán is részt vehetett a közönség. Ha pedig azt hinné bárki, hogy ez csak játék volt, nos eláruljuk: itt bizony tényleg lovagias küzdelemben vettek részt a bátor harcosok. De véres harcok mellett lazulhattunk a Farm Simulatorral, a Minecraft-tal, és kipróbálhattunk jónéhány indie játékot is. Azt azonban érdemes leszögezni: a Comic Con – nevéből eredően is – nem kifejezetten a gamer közösség színtere.

Amikor egy álom valóra válik

Az idei rendezvény ugyan korábban is jelezte, hogy kiemelt figyelmet fordít a jótékonyságra, de személyesen átélni ezt a fajta önzetlenséget, egészen elképesztő élmény volt. Egy nagyjából 10 fős, hátrányos helyzetű gyermekcsoporttal találkoztunk össze, akik csillogó szemekkel figyelték a kidolgozottabbnál kidolgozottabb jelmezeket. Volt aki Deadpool-lal szeretett volna egy közös képet – természetesen sikerült is neki -, akadt, aki Lady Dimitrescu mellett pózolt, de akadt olyan kislány is, aki meglepődve figyelte, ahogy elsétál mellette Mono, a Little Nightmares ikonikus karaktere. Az önfeledt boldogság és izgatottság azonban mindannyiuk arcán ott ragyogott.

Annyi mindent lehetne még írni az idei Comic Con-ról, mégsem vagyok biztos abban, hogy tökéletesen át lehet adni azt az élményt, amit képes adni. Akárcsak azzal, hogy lehetőséget biztosít egy gyerekkori kedvenccel történő fotózkodásra. Spoiler: esetünkben ez Mekk Elek volt. Talán azt kell mondjuk hogy a Comic Con egész egyszerűen velünk marad. A beszélgetésekben, az inspirációkban, vagy éppen abban az érzésben, hogy néha igenis jó kilépni a valóságból.

Videós beszámolónkat itt tudod megnézni: