Where Winds Meet teszt – Lenyűgöző wuxia kaland, apróbb döccenőkkel

A Where Winds Meet első ránézésre olyan, mintha egy nagyszabású kínai fantasy-filmbe csöppentünk volna. A lenyűgöző, festményszerű tájak gyors egymásutánban suhannak el mellettünk, miközben főhősünk játszi könnyedséggel ugrik fel házfalakra és tetőkre. Emellett pedig az ősi kínai harcművészet elemeit elsajátítva forgatja a kardját és persze osztja a pofonokat. A free-to-play játék nekünk kifejezetten tetszett, mutatjuk milyen élményekkel gazdagodtunk a Where Winds Meet teszt során!

A Where Winds Meet elképesztő népszerűségét mutatja, hogy ma már több, mint 9 millió játékos próbálta ki, milyen kalandokban vehet részt a lenyűgöző kínai tájakon. Maga a történet a Tang-dinasztia végnapjaiba enged betekintést. A birodalom már a végső összeomlás határán táncol, mindenhol intrikák és cselszövések keresztezik az emberek útjait. Nincsen ez másként főhősünkkel sem, aki a 10. századi Kínában próbálja megkeresni céljait, életének értelmét. A magányos vándor – vagyis mi játékosok – egyszerre találja magát szemben mélyen gyökerező drámai szituációkkal, romantikával és misztikus legendákkal. Az alaptörténet elgondolása alapvetően tetszett. A fő csapásirányok kifejezetten jól hatnak, és élvezetesek, ám ez korántsem nem mondható el a mellékküldetésekről. Sok esetben azt az érzést keltik, mintha csak oda lettek volna hányva, mindenféle gondolkodás nélkül. Mint, amikor egy könyvben felesleges bekezdésekkel tömik ki az oldalt, hogy meglegyen a kellő karakterszám. Persze érdemes végigjátszani őket, de sokszor teljesen értelmetlenek.

Az ősi harcművészet egy kis parkour-rel vegyítve

Miután végtelen részletességgel saját igényünkre szabtuk magányos harcosunkat, indulhat is a játék. Szerencsére a szokásos „tutorial” jellegű segédkezés megtanítja, miként mászhatunk, ugorhatunk, vehetünk fel dolgokat és miként fejleszthetjük harcosunkat. A játék egyik igazi esszenciája mégsem a széleskörű karakterfejlődéseben rejlik, hanem a mozgás végtelen szabadságában. Az akrobatikus elemek, parkour mozgások, látványos csaták és lassítások olyan dinamizmust adnak a játéknak, hogy akár órákra képes magával ragadni. Itt tényleg mindenre fel lehet mászni, sőt, megtanulhatunk még a vízen is járni. Tényleg elképesztő mozgástérrel rendelkezik a játék, csak győzzünk mindent unlock-olni. Sokszor egyébként azon kaptam magam, hogy az elegáns ugrások, falmászások jobban lekötöttek, mint az előrejutás vagy éppen a harc. Mondjuk ugyanez az érzés fogott el a karakteranimációk során is, amelyek már-már tényleg filmszerűek voltak.

A harcrendszer esetében hasonló lehetőségekkel számolhatunk. A szikrázó pengeváltások élvezetesek, bár ez köszönhető annak is, hogy többféle harcirányzat közül választhatunk. A számos fejlesztésnek hála pedig viszonylag gyorsan és könnyen ki is alakíthatjuk a saját harcstílusunkat. Az ellenfeleket elég hamar ki lehet iktatni, a boss fight-ok, azért kicsit erősebbek. Noha néha kicsit túlzóak és elrugaszkodottak a fizikától az ütések, azért tényleg szórakoztatóak a harcjelenetek. Ami viszont nekem még ezek mellett kifejezetten tetszett, hogy itt is alkalmazhatunk signpost-okat. Én ezt anno már a Dark Souls-ban is imádtam. Elvileg a későbbiekben majd barátok segítségét is lehet kérni – assist signpost néven – egy-egy harc során, ami néha tényleg jól jöhet.

Egy picit döcögő gyöngyszem

A játék vitathatatlanul gyönyörű és ahhoz képest, hogy ezt ingyenesen élvezhetjük nem is illik nagyon rosszat mondani róla. De van néhány dolog, ami azért igencsak megmutatja, hogy bőven van még mit optimalizálni a játékon. Az egyik ilyen a gyakran feltűnő textúra betöltési hiba, amit nem vennék a gép problémájának. Főként a városokban érzékelhető ez a gond, ahol sok NPC is jelen van. A másik ugyanilyen gyakori probléma a néhány másodperces mikrofagyások. Noha ezek majdnem minden open-world játékban jelen vannak, ebben kifejezetten észrevehetőek, ha új városba érünk, vagy a menü között váltunk. Bár néha grafikai beállítás változtatásra megszűnik, így nem biztos a játék hibája. Amit még negatívumként hozhatok fel, az a korábban már említett, sokszor értelmetlen mellékküldetések. Mindezektől függetlenül a játék képes magába beszippantani, elvarázsolni, és egy időre teljesen elfeledtetni veled a külvilágot. Érdemes mindenképpen kipróbálni, hiszen ha így halad, könnyen letaszíthatja a trónról a Ghost of Yotei-t.