A rolleres nyúltól Chloe-ig: itt az első magyar mémkutatás

A magyarok többsége már találkozott az országos mémmé váló rollerest megtámadó nyúllal, vagy a hátsó ülésen csodálkozó kislánnyal. Azt viszont már kevesen tudják, hogy ezek a vicces képek vagy éppen videók milyen üzenetet, vagy jelentést hordoznak magukban az eltérő generációk számára. A Yettel legfrissebb kutatása azonban most választ ad arra, vajon az internetezők miként értékeli a világhálón felbukkanó mémeket. Dr. Guld Ádám médiakutatótól pedig arra is választ kapunk, vajon mennyire játszik fontos szerepet a digitális közösségek összetartozásában a mém.

Tízből nyolc magyar rendszeresen találkozik mémekkel az online beszélgetései során. Legalábbis ez derül ki a Yettel legfrissebb kutatásából, amely arra világít rá, hogy miként használják valójában az emberek az internetet a mindennapokban. Leginkább a mémeket, és leginkább a hétköznapi kommunikációjuk során. Talán nem is árulunk el nagy titkot azzal, hogy a válaszadók több mint fele szerint egy emojival, GIF-fel vagy mémmel néha sokkal könnyebb kifejezni az érzéseket, mint szavakkal. Így pedig egyértelműen kijelenthető, hogy a mémek napjainkra bizony szerves részeivé váltak a beszélgetéseinknek. Ezzel a kitöltők is egyetértenek, ám kétharmaduk szerint vannak olyan mémek, amelyeket csak bizonyos közösségek értenek meg. Azok viszont – vagyis a belsős poénokra épülő mémek – közelebb hozzák egymáshoz a közösség tagjait.

Dr. Guld Ádám médiakutató szerint ahogy régen a közös beszélgetések és történetek erősítették a társas kapcsolatokat, ma egy jól időzített vicc vagy mém is ugyanazt az üzenetet közvetíti: „egy csapatba tartozunk”. A mémek ezért sokkal többek egyszerű internetes vicceknél: a digitális közösségek összetartozását és közös identitását is folyamatosan újratermelik.  

Mémet küldök, ha rád gondolok 

A kutatásból kitűnt, hogy tízből hét magyar legalább hetente küld mémeket az ismerőseinek. Legtöbbször azért, hogy megnevettessenek valakit. Másodízben amiatt, hogy reagáljanak egy helyzetre. Őket követik azok, akik amiatt továbbítják, hogy belsős poént osszanak meg. A sor végén pedig azok állnak, akik csak azért küldenek mémeket, mert megtetszett nekik. Az viszont egyáltalán nem mindegy, ki kapja: tízből hat válaszadónak ugyanis van olyan ismerőse, akinek nem küldene mémet, mert úgysem értené meg. 28 százalék szerint pedig kifejezetten kínos, ha valaki elcsépelt mémeket oszt meg. 

„A mémek tulajdonképpen kulturális gyorsírásként működnek: néhány másodperc alatt képesek olyan közös élményeket, médiatartalmakat vagy belső poénokat felidézni, amelyeket más eszközökkel sokkal hosszabban kellene elmagyarázni. Minél inkább ugyanabban a digitális közegben mozognak az emberek, annál hatékonyabban működik ez a közös nyelv. Ahhoz azonban, hogy valaki értse a digitális kultúrát, ismernie kell azokat a kulturális utalásokat is, amelyekre a mémek épülnek. A mémek értése egyre inkább digitális kulturális kompetenciává válik” – tette hozzá Dr. Guld Ádám. 

Az illem nem tűnik el, csak átalakul… 

Ahogy korábban az volt a természetes, hogy telefonhívásra vagy e-mailre mindenképp válaszolunk, úgy ma már a fiatalabb generációk számára egy elküldött mém is társas gesztusnak számít, amelyre reakciót várnak. A kutatás szerint tízből négy magyar szerint igenis illik reagálni egy kapott mémre, függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy sem. Guld Ádám szerint ez remekül példázza, hogy az illem nem tűnik el a digitális térben, csak átalakul. 

„A kutatás tulajdonképpen egy új online etikett formálódását dokumentálja, amelyben már nemcsak a szavaknak, hanem az emojiknak, GIF-eknek és mémeknek is megvannak a maguk társas szabályai.” 

Sértés nem reagálni?

Amennyiben a kapott mém tetszik, a legtöbben emojival válaszolnak rá, harmaduk szöveges üzenetet küld, negyedük pedig egy másik mémmel reagál. A 18-35 évesek az átlagnál nagyobb arányban viszonozzák a gesztust egy újabb mémmel, mentik el a képet későbbre, vagy írnak hozzá valamit. Ezzel szemben az 54 év felettiek 15%-a egyáltalán nem tesz semmit. Ez amiatt is érdekes, mert a fiatalok többsége szerint a reakció hiánya kimondottan udvariatlanság. Ők akkor is reagálnak, ha nem tetszik a kapott tartalom, sőt ilyen esetben főként emojit használnak. A reakciót egyébként jelentősen befolyásolja a küldő személye is, valamint az is, ha a fogadó nem érti a mémet. A megkérdezettek negyedével ugyanis fordult már elő, hogy másképp értelmezett egy mémet, mint aki küldte. Ilyen helyzetben a legtöbben rákérdeztek a jelentésre, rákerestek az interneten, vagy egyszerűen nem foglalkoztak vele. Érdekesség azonban az is, hogy tízből egy válaszadó ilyenkor is úgy tesz, mintha értené. A 18–35 évesek körében különösen jellemző, hogy ilyenkor a neten keresnek rá a háttérinfókra, vagy csak megjátsszák, hogy értik. No de mitől lesz igazán jó egy mém?

A többség szerint egyértelműen attól, ha vicces. Ezt követi az aktualitása, a benne lévő kreativitás, valamint az, ha tudnak vele azonosulni. Az már kevésbé számít lényegesnek, hogy eredeti, vagy meglepő legyen, esetleg „örökzöld” maradjon. A kutatás konkrét mémekre is kitért – éppen emiatt -, hogy kiderüljön, mennyire ismerik őket a magyarok. A felsoroltak közül a legtöbben (73%) a több mint tíz éves „Side Eyeing Chloe” mémet ismerik. A megkérdezettek 70 százalék viccesnek találja, még úgyis, hogy kevésbé számít aktuálisnak. Szintén sokan ismerik a világot is bejáró hazai klasszikust, a „roller vs. nyulat”: 70 százalék tartja szórakoztatónak, és a megkérdezettek fele szerint a mai napig megállja a helyét. Ezzel szemben – bár nemrég ért véget a világbajnokság -, a „Marc Cucurella cat” mémet csupán 41 százalék ismerte és kicsivel több, mint a negyedük érezte időszerűnek.

„A Side Eyeing Chloe vagy a rolleres esete a nyúllal mára kulturális referenciákká váltak: akkor is működnek, ha a felhasználók már nem emlékeznek az eredeti történetre. A konkrét eseményekhez vagy hírekhez kötődő mémek ezzel szemben gyorsabban elveszítik aktualitásukat, mert velük együtt kopik ki az a közös tudás is, amely életre hívta őket. A jó mém tehát nem egyszerűen vicces, hanem kreatív módon újrahasznosítható is. Amikor egy közösség ugyanazzal a képpel évek múltán is képes új jelentéseket létrehozni, a mém már nem pusztán internetes tartalom, hanem a digitális kultúra közös nyelvének a részéve is” – magyarázza Dr. Guld Ádám.